Az elme védikus koncepciója
A pszichológia tudomány a felnőtt embernek az irányításért felelős mentális szintjeit az Ego szempontjából fogja fel. Az elme védikus koncepciójában a fizikai és energia testeket külső eszközöknek tekintik, az elmét pedig hagyományosan belső műszernek nevezik.
Az elme három funkciója: a manasz, az ahamkara és buddhi, jóga pszichológiájában együttesen alkotják ezt a "belső eszköztárat"- ANTAH KARANA.
A ghjána jóga rendszere dolgozta ki legalaposabban ezeket a pszichológiai folyamatokat. E rendszer szerint a normális tudatállapotban az elme tehát három fő funkciót tölt be:
MANASZ. Az "alacsonyabb értelem"a legközvetlenebb kapcsolatban áll a beérkező adatokkal, mivel folyamatosan elárasztják a külvilágból érkező ingerek, benyomások, információk. Felveszi az észlelések formáját, és pillanatról pillanatra változik, mivel rengeteg külső behatás éri. Összegyűjti az érzékelési adatokat, és motorikus reakciókkal koordinálja őket: összehangolja az érzékszervek működését és feldolgozza az ezeken keresztül érkező információkat, majd mindezek alapján mérlegel és javaslatokat tesz az én/ahamkara/ számára. Emléknyomokat tárol. Képes az érzelmek, legfőképp az öröm és a fájdalom megélésére.
AHAMKÁRA. Az énség – a hamis ego. Amikor az érzéki behatások megérkeznek az alsó érzékelő motorikus tudaton keresztül, ez az énség /ahamkára - én csinálom/ alakítja át őket személyes élménnyé, azáltal, hogy az egyéni létfelfogáshoz rendeli őket. Az Énség az elkülönülés érzetét adja a világ többi részétől, az elhatároltság és egyediség érzését kelti, amely az Avidja, a nem tudás alapja. Az elme ezen funkciója határozza meg, hogy az érzékelési adatok és az emlékek közül mi tartozik az "én"-hez, vagyis ez a szubjektivitás tulajdonsága, alapja. Felveszi azt, ami beáramlik, és egyfajta énség érzékelésben engedi ki. Tehát, amint egy beérkező benyomás megjelenik a manaszban, az alacsonyabb értelem képernyőjén, és az énséghez kapcsolódik, döntéseket kell majd hozni.
A jelenlegi énképünk eredetitől eltérő, általunk kialakított jellege: az ember saját önazonosítására utal, amely meghatározza az énképünket, vagyis azt, ahogyan magunkra tekintünk. Ez a hamis ego, amely létrejöttének alapja az Önvaló, a valódi énünk, ezt azonban a test durva- és finom-fizikai rétegei eltorzítják. "Ahogyan a Nap szikrázó fehér fénye elé tett színes üvegen keresztül a Nap is színesnek, kéknek, pirosnak vagy éppen zöldnek látszik, ugyanúgy önmagunkról is egy "színezett", torzított képet kapunk, ha az anyagi test és tudat színes üvegein keresztül szemléljük";
A hamis ego a testhez való erős ragaszkodást hozza létre, ennek eredményeként az élőlény általában túlzottan ragaszkodik mindenhez, ami a testtel áll kapcsolatban, és ezáltal szenved. A finomfizikai test a lélek eredeti tudatát és képességeit fedi be – ha tisztítjuk az intelligenciát és ezáltal az anyagi tudatot is, természetes módon fog pozitív irányban változni az elme és a hamis ego.
BUDDHI. Az intelligencia, az értelem. Döntéseket hoz, ítéleteket alkot és választ ad: felbecsüli a helyzetet és bizonyos cselekvések mellett dönt. Megkülönböztető képessége révén segít meghatározni a tárgyak természetét, amikor azok az érzékek hatókörébe kerülnek. Az ember az intelligencia segítségével értheti meg a körülötte lévő dolgokat és saját önazonosságát is úgy, ahogyan azok valójában vannak, és azt is, hogy ez az anyagi test ő maga, vagy pedig nem;
A dolgok téves vagy helyes észlelése attól függ, hogy mennyire tartjuk tisztán az intelligenciánkat. Ez a jógában az ún."koronaékszer": a megkülönböztetés és a megértés. A buddhi tehát egy speciális intelligenciát vagy bölcsességet jelent: vagyis az intelligencia megfelelő használatával a tudatunk kitágulhat, és képessé válhatunk igazi énünk felfedezésére;
"Az élőlény végső, valódi önazonossága, eredeti ontológiai helyzete szerint lélek, azaz örökkévaló, boldogsággal és teljes tudással rendelkező lelki létező: SAT-CSIT-ANANDA. Ebben az átmeneti, anyagi elemekből felépülő világban a lélek kénytelen átmeneti, anyagi testet elfogadni, hogy itt cselekedni tudjon. A bölcs ember felismeri, hogy az emberi élet valódi célja, hogy kilépjen ebből az állandó körforgásból, és véglegesen megszabaduljon a karmától, az anyagi világbeli szenvedésektől. A jóga komplex tudománya ebben a folyamatban segíti a gyakorlót /Szádhaka/."
- Felh.irodalom: Szvámi Ráma, Dr. Szvámi Adzsaja, Dr. Rudolph Ballentein: Jóga és pszichoterápia. A tudat evolúciója. Danvantara Kiadó, Bp.